A Liberté rabja

(Dr. Gellérd Imre (1920-1980)

-  halálának 25. évfordulójára írta lánya,  Dr. Gellérd Judit  -

 

"A szerző hitelesen és drámaian mutatja be Dr. Gellérd Imre, erdélyi unitárius tudós-lelkész életét és korát, akinek sorsa rendkívül hasonlít Dietrich Boenhoefferéhez. Mindkét teológus brutális, totalitárius rendszerben élt, mely államot és egyházat egyaránt megrontott. Mindkét mártírélet arról tanúskodik, hogy a keresztény ember sohasem él elszigetelten, hanem kormány, politika, munkahely és család élet-meghatározó világában. Éppen ezért a keresztény etikai magatartás sem egyéni kegyesség csupán. Kegyetlen döntések szorításában, mindkettő elvhűsége tragikus halálba torkollt." 

                                    Prof. Cromwell Crawford,  Hawaii Egyetem

 

Részletek a könyvből:

 

Holnap lenne hatvanéves. De nincs holnap. Apám az élet és halál feneketlen mezsgyéje fölött lebegett. Zengő disszonanciában visszhangzott még a bűvölő élet, de lelke már az örök csend és fényesség ellenállhatatlan vonzásába került.

 

***

Ma, utolsó prédikációjában, ezeket a szavakat intézte gyülekezetéhez:

Isten nem várja el, hogy megváltsd a világot. A te feladatod egyetlen ember megváltása, aki talán saját magad vagy. Isten nem ad nagyobb feladatot nekünk, mint amire képesek vagyunk. Minden vigasztaló szó, az együttérzés minden gesztusa apró pásztortűz a sötét éjszakában. De ezek az apró lángok, a szerető szív gyümölcsei hatalmas tűzzé összegeződnek, és végül is megváltják a világot.  A megváltást nem várni kell, hanem tenni érte. Kötelességünk tenni, mivel képesek vagyunk rá.

 

***

 

Nyári hajnalokon a madarak ébresztették, s a felkelő nap a Gellérd családot már a mezőn találta. Bár termete a négy gyermek között  Imre volt a legkisebb, munkabírásával bármelyik felnőttet túlszárnyalta.

 

***

 

1939 őszén Imre beiratkozott a kolozsvári Unitárius Teológiai Akadémiára. Neki való hely volt ez. Semmit sem szeretett annyira, mint a szószék magaslatát, ahol szavainak ereje Isten országát valósággá varázsolta – a szavak sorsokat változtattak és váltottak meg. Imre az isteni szeretet tudatát akarta belopni a megtört lelkekbe, rózsát akart oltani a vadóc gyermekek szívébe.   …  A tudományok, a szellemi munka annyira életeleme volt, mint a friss levegő. Különös adottsággal áldotta meg őt az Isten: olyan memóriája volt, hogy amit egyszer elolvasott, arra majdnem szó szerint emlékezett és soha többé el nem felejtette.  … 1941 őszén, a teológiával párhuzamosan beiratkozott a kolozsvári Ferencz József Tudományegyetemre is. … Nyelvészetet – francia és román főszakkal – filozófiát, lélektant, pedagógiát és szociológiát választott. …

1943 júliusában summa cum laude szerezte meg teológiai oklevelét.

 

***

A frissen végzett Imre és kollégája izgalommal várta a segédlelkészi kinevezést, két tehetséges egyházközségbe, Székelykeresztúrra vagy a budapesti Unitárius Misszió Házba. Imrének Budapestet szánták, de ő kétségbeesetten ragaszkodott Székelykeresztúrhoz. Nemcsak azért mert bölcsészeti tanulmányait akkorra még nem fejezte be, hanem mert felszínre tört benne a falusi fiú bizonytalansága, az önbizalom átkos hiánya meghátráltatta a nagy cél előtt.  … Friss lelkészi diplomájával tehát boldogan lépett örök eszményképe, Balázs Ferenc nyomdokába, a székelykeresztúri volt Unitárius Kollégiumba – s egyben az elfeledettség pókhálójába, az önmegsemmisítés fogaskerekei közé. …

1944 márciusában Gellérd Imrét a székelykeresztúri Orbán Balázs Gimnázium állandó tanárává nevezték ki.

 

***

 

1946. szeptember 15-én a székelykeresztúri Unitárius Zsinaton Gellérd Imrét lelkésszé szentelték. Ugyanebben az évben fejezte be tanulmányait a Bolyai Egyetemen is.  … Végső célja pedig nem kevesebb volt, mint egyházát liturgiájában, teológiájában és lelkiségében megújítani.  …

 

Nemcsak unitáriusok jártak az unitárius templomba. Kovács Judit római katolikus volt, de barátnői unszolására eljött meghallgatni a híres fiatal szónokot, Gellérd Imrét. Judit szépségében és eszességében az egész város gyönyörködött. Ragyogására Imre is felfigyelt a szószékről. Alig várta a következő vasárnapot… 

 

Váratlanul meghalt  Siménfalva lelkésze, Pál Dénes és a tekintélyes szószék – Székelykeresztúrtól mindössze hét kilométerre – ideális élettérnek mutatkozott a fiatal házaspár számára. Így Imre 1947-ben, az őszi hálaadás ünnepén egy boldog ember és gyönyörű felesége megérkeztek lovasszekéren Siménfalvára. 

 

(Itt született első gyermekük, Judit (Zizi), 1948. március 15-én.)

 

***

 

Gellérd Imre meggyőződése marxista és ugyanakkor keresztény teológus volt, aki világos párhuzamot látott a két elvrendszer társadalmi igazságot hirdető idealizmusa között.  A hatalomnak pedig kapóra jött ez a kettős elkötelezettség ahhoz, hogy eszközként használja fel. Hogyan láthatta volna akkor Imre, hogy a lábra kapó kommunizmus – sztálinizmussá torzulva – azokat áldozza fel legelőször, akik segítették az új, radikális eszméket a társadalom tudatába bevinni?  1949-ben az „elvtársak” hirtelen felidézték Imre korábbi, szakadárnak bélyegzett magatartását, és lelkészként reakciós osztályellenséggé nyilvánították. És nemcsak kommunista párttagságától, de kollégiumi tanári állásától is megfosztották. Nemsokára Judit következett, mint „osztályidegen” papné. Őt is kidobták újszékelyi tanári állásból.  Népnevelői szenvedélyüket az új fordulat mégsem tudta megtörni. Siménfalva népe tökéletes közösség volt arra, hogy idealizmusukat alkotó tettekre váltsák, és azt „Isten országa építésének” nevezzék. …

A Gellérd házaspár életének fénypontja az a hajnal volt, amikor megszületett a fiúk, Andor, 1952. október 3-án. A legszebb, legformásabb újszülött volt. Zizi azonnal elnevezte Jézuskának.

 

***

 

A Siménfalván elfoglalt lelkészi állás Imrét egy pillanatra sem tartóztatta fel akadémiai ambícióiban. Azonnal posztgraduális tanulmányokba kezdett a Kolozsvári Egységes Protestáns Teológia magiszteri fokozatának megszerzéséért. A gyakorlati teológia volt a szenvedélye, így nagylélegzetű témát választott: négy évszázad erdélyi unitarizmusának eszmetörténetét. Ilyen munkát még senki sem írt. Négyszáz év prédikációirodalmát kezdte tanulmányozni, és - mint kiderült - a gyakorlati teológia egy új gát hozta létre, a prédikációirodalom történetét. ....   Magiszteri tézisét - melynek Judit volt a gépírója és első bírálója - a Protestáns Teológiai Intézet professzorai dicsőítő szavakkal illették, mint páratlan értékű, hiány-pótló munkát, amilyent "egy században egyszer ha ír valaki".  1956. október 30-án Gellérd Imre summa cum laude szerezte meg a teológiai magiszteri fokozatot. A magiszterré avatás ünnepi szertartása magasztosan egybecsengett az 1956-os magyar forradalommal.

 

***

 

A magyar szabadság vérbefojtása Imrében vérmes célokat és tettvágyat szült. Szemét a kolozsvári Egyetemes Protestáns Teológiai Intézet gyakorlati teológiai tanszékére vetette.  ... Késedelem nélkül beiratkozott a teológia doktori fokozatára, és minden eddiginél nagyobb lendülettel vetette bele magát újból a tudományos kutatómunkába.  A tizenkilencedik század homiletikai és liturgiai - prédikációirodalmi és szertartásrendi - gyakorlatát kutatta, amely logikusan és szervesen kapcsolódott a korábbi évszázadok prédikációirodalmának magiszteri tézisében feldolgozott történetéhez.  ... Három év alatt valamennyi vizsgáját letette, és elkészült nagylélegzetű doktori értekezésével is.   ...  1959. november végére tűzték ki Imre doktorrá avatásának hivatalos szertartását. 

 

***

 

1959. november 5-én Imre névnapja volt, s Judit meghívta barátaikat az ilyenkor szokásos ünnepi vacsorára. Szakácsművészetével ezúttal is elkápráztatta vendégeit. Mint a finom pezsgő, úgy bugyborékolt egész este, észre sem véve Imre feszültségét.  Aznap reggel ugyanis Imre bizalmas forrásból megtudta, hogy még azon az éjszaka letartóztatják. Hűséges híve, aki nem hagyta cserben őt a Szabad Európa Rádió hallgatásában, nagylelkű is volt: bár valószínű, hogy elárulta lelkészét, legalább figyelmeztette a közelgő végzetre.  ...  Gellérd Imre harminckilenc éves volt, Isten elkötelezett szolgája, két kisgyermek apja, gyönyörű feleségét szerető férj, és immár tizenkét éve Isten országát építő falujának lelkésze.  A "valakivé" emelkedés, s dr. Gellérd Imrévé válás nagy metamorfózisának küszöbe lőtt állt. Már csomagoltak, és minden előkészítve  várt a kolozsvári doktorrá avatásra. ...    Jóval éjfél után végre kioltották a petróleumlámpát. A falu nehéz lidércálmát aludta. Imre Isten kezébe ajánlotta családját.  A Securitate fekete Jeepje már régóta a papi lak előtt, a sötét utcában ólálkodott. ...

Hajnalodott, amikor Szlékelykeresztúrra értek. Ekkor levették szeméről a kötést, és a pincébe menet felismerte a házat, hisz az közel volt Juditék otthonához, a Csekefalvi utcában. Itt volt a helybeli Securitate központja.  ...

 

***

 

Három nap múlva Gellérd Imrét átszállították a Securitate rettegett kolozsvári börtönébe.  Ez volt a mesterien kifinomult kínzások és az agymosás akadémiája. ... A legnehezebb volt elviselni azt, hogy mindenki tudta? bármely pillanatban rá kerülhet a sor. Soha senki sem tudta, mikor jön el az a pillanat. ... Elterjedt a pletyka, hogy az őrizetbe vettek ételébe bizonyos tudat-alteráló kábítószert kevernek. ... Imre esetében ez több volt a rémhírnél. Neki injekcióban adagolták a pszihotróp szert, masszív adagokban, naponta többször is. ... A kínzó módszerek többsége arra irányult, hogy "betanulja" azt a szerepét, amelyet a Securitate a tárgyalásra neki szánt. ...

 

"Nem voltam bátor ember, sőt, inkább gyenge és depressziós. De isten megsegített, megóvott a Júdássá alacsonyodástól, a végső megaláztatástól. Tiszta maradtam. Noha akkor hittem, hogy meg tudtam volna váltani szabadságomat, és elkerülhettem volna a börtön poklát, elveimet feladni, barátomat elárulni képtelen lettem volna. A tisztesség, a morális integritás fontosabb, mint a boldogság, sőt az életnél is fontosabb. Amit tettem, abban nem volt hősiesség: másként nem tehettem. Rettenetes bűntudatot éreztem családom feláldozása miatt, hisz az én gondjaimra bízta őket az Úristen.  Azonban a felelősségnek két oldala van. Ha másként teszek, ha árulóvá válok, soha sem tudtam volna többé gyermekeim szemébe nézni. Élni se tudtam volna, ha saját emberségemet, lelkemet a sátánnak adom."

 

***

 

Gellérd Imre mögött hét évre bezárult a börtönkapu. Még fel sem ocsúdott a tárgyalás után, 1960. május 18-án Kolozsvárról Szamosújvár hírhedt börtönébe szállították. ...

1960 kora őszén elterjedt a rabok között a hír, hogy Szamosújvárról kényszermunkára szállítják őket, mégpedig a Duna-delta lágereibe. ... Imrét a második szállítmánnyal vitték munkára. ...  Gellérd Imre a következő négy évet ezekben a munkatáborokban töltötte. ...

1962-63-ban a börtönélet gyökeresen megváltozott, és már ennek puszta ténye is vérmes reményeket ébresztett a rabokban. Ám ezúttal a lélektani gyötrés egy új fajtáját vezették be: az úgynevezett "átnevelést". A Duna-deltában az őrök ezeket a folyóparton tartották. Két csoportra osztották a foglyokat, egyik oldalra a papokat és más értelmiségieket, a másikra a munkásokat és parasztokat. A választóvonalat a homokba rajzolták. Primitív agyú  szekusok tartották az "előadásokat" a munkások táborának, melynek a lényege az volt, hogy minden rosszért a másik tábor a felelős. Nyíltan, durván uszították őket.  ... A börtön vezetősége át akarta őket "programozni".  ...  1963-ban a Duna-delta fogolytáborait váratlanul elkezdték kiüríteni. ... mindenkit újból Szamosújvárra gyűjtöttek.  Ezúton a börtönhöz tartotó gyárban kellett dolgozniuk.  Szamosújvár lett az átnevelés fellegvára. Évek óta először kaptak kézbe újságot a foglyok - a Román Kommunista Pár jóvoltából. Falták  a betűket, és ámuldoztak a világ fordulatain.  ...  Ebben az időben vetítették a raboknak az első filmeket. Nagy izgalommal ültek be a zsúfolt nézőtérre....   szovjet és kínai propaganda filmeket mutattak nekik...

1964 júniusban Szamosújvár valamennyi foglyát rendkívüli gyűlésre terelték egybe. A hangulat izgatott volt: valaminek történnie kell. Magas rangú Securitates tisztek elnököltek. Szószólójuk ünnepélyesen jelentette be a Kommunista Párt és a Kormány nagylelkű határozatát, miszerint megkegyelmez a foglyoknak, és valamennyiüket szabadon engedi. Augusztus 23-ra, a nemzeti felszabadulás ünnepére kiürítik a börtönöket. ...

 

Az utolsók között  szabadult, augusztus közepén. Kezébe nyomták a pontos útiköltséget, és a börtön teherautója előtt kinyílt a nehéz börtönkapu. Imre levegőért kapkodott. Aztán a rabszállító Szamosújvár vasútállomásán letette őket, és otthagyta - egyedül, őrizet nélkül.  Imrére rátört a szabadság és majdnem összeroppant. Székelyudvarhelyre szólt a jegye, de fogalma sem volt, hogy megy onnan "haza". Soha még utazás nem tűnt ilyen hosszúnak.  Imre valahogy azt se bánta volna, ha soha nem kell megérkeznie.   Végre a vonat beérkezett Udvarhelyre. Mintha egy új bolygón találta volna magát. Vánszorogva, utolsó erejét is összeszedve indult el a betlenfalvi szülőházuk felé. ... a ház nem volt ott ... 

 

Imrét sokkolta a világ közönye. Nem várta, hogy rezesbandával várják, amikor hazatér, vagy ünnepeljék, hogy egyáltalán túlélte a poklot, de titokban mégis remélte, hogy valaki elrebeg egy köszönömöt.  ... Senki sem nyitott rá kaput, senki nem írt egy üdvözlő sort, pedig szabadulásuk köztudott volt.  ...  Még az is mindegynek látszott, hogy élt - vagy halt-e. Ez a közöny az áldozathozatal értékét kérdőjelezte meg. Érdemes volt? Imre számára még súlyosabban tevődött fel a kérdés: ő létének értelmét vonta kétségbe.  Új szabadsága a magány börtönébe zárta őt.  

 

***

 

Gellérd Imre hét esztendőre szóló ítéletéből öt évet ült le. Külföldi politikai nyomásra ugyanis Gheorghiu-Dej 1964-ben a politikai foglyok iránt közkegyelmet gyakorolt. ...

Csak 1975. május 29-én, a kolozsvári katonai törvényszék 290-es számú határozata alapján nyerte el teljes körű rehabilitációját. Politikai megbélyegzettsége azonban életfogytiglan tartott.

 

***

 

Halála után tizenöt, és doktori disszertációjának elfogadása után huszonöt esztendővel az Egységes Protestáns Teológiai Intézet megadta Gellérd Imrének a jogos - bár posthumus - teológiai doktori címet.

 

***

 

A "frissiben" rátört szabadság Imrét újabb nyomorúságok elé állította. Nem volt jövedelme, nem volt otthona. Judit csupán a ruháit és az írásait tudta megmenteni, de már nem volt a felesége, Imrének pedig nem volt ereje elfogadni külön-életük valóságát. Három hónapi fizikai felépülése után Imre kérte püspökét, hogy nevezze ki lelkésznek, ahová jónak látja. Homoródszentmártonba helyezték, s mikor kinevezését átvette, még nem tudta, hogy ez is büntetéseinek listáját gyarapítja.  ...  Senki sem várta Gellérd Imrét Homoródszentmártonban. ...  Zoltán Sándor azonban tárt karokkal fogadta meghurcolt lelkésztársát. Ahelyett, hogy Imrében vetélytársat, netán ellenséget látott volna, megértette az egyházpolitika üzenetét, és segített Imrének túltennie magát megalázó helyzete keserűségén. Sándor bácsi apja, anyja, testvére, szellemi partnere lett Imrének.  ... A lelkész fizetése gyatra volt, s ezért mindenkinek mellékes jövedelem után kellett néznie....   Eleinte a földművelésből remélt jobb megélhetést. ... Az egyház földjei állami bortokban voltak, így Imre minden évben a kollektívtől bérelt egy parcellát kukorica termesztésére.  ... A földműves munkát Imre lelkészi hivatása szerves részének, valóságos pasztorációnak tekintette.  ...  Aztán jó volt este híveivel együtt hazamenni a faluba, és a kerítéseken át jobbra is, balra is beköszönni. "Aggyonisten Berta néni, hát hogy van a dereka?  Mikor jön haza a fia?"  Imre cselekedte is, amit prédikált, élte hívei gondja-baját.   A mezőn való együtt görnyedés még szorosabbra fűzte híveivel való lelki kapcsolatát, s így nagy család lett Szentmártonból is.  ...  

 

 ***

Gellérd Imre álma egyházának megújítása volt, minden lehetséges vonatkozásban.  ... Siménfalván elkezdte nagylélegzetű egyházépítő munkáját. ... Szentmártonban, az új helyén belevetette hát magát élettervének folytatásába.  Az érett, megszenvedett szónok beszéld a szószékről minden vasárnap.  Egykor Siménfalván népe rajongva hallgatta minden szavát, és nem mulasztott el egyetlen vasárnapot sem. Szentmártonban azonban még "szögön függő új csizma korában" sem volt kíváncsi rá a gyülekezet. ...  Imre azonban eltökélten hitte, hogy képes lesz lelki szendergéséből felébreszteni új gyülekezetét.  Minden erejét ennek szentelte: szervezett, műsorokat tanított be, dalárdát alakított, kirándulásra vitte híveit. A gyermekeket és az ifjúságot helyezte élete középpontjába. ...  Az ifjúság lett Imre szövetségese. Minden évben meglátogatott minden családot. ...  Imre mindennapi gürcölése mögött ott égett a vágy, hogy felülemelkedjék az állam- és egyházpolitika által rámért peremre szorításon.  Szárnyait a börtön nem tudta lenyesni.  ... Valósággal elárasztotta a Magvetőt remek  írásaival.... Emellett sok novellát, verset, gyermekjelenetet is írt és egyházi zenét is szerzett.  ... Öröm költözött Imre életébe, hogy egyházának magasabb szinten és szélesebb munkakörrel is szolgálatába állhatott.

Ez azonban még nem elégítette ki - többre, magasabbra vágyott.  1968 márciusában azzal a kéréssel fordult az Egyetemi Fokú Egységes Protestáns Teológia Intézet rektorához, hogy engedélyezze doktori fokozatának elismerését ...  elragadtatással fogadták, és a doktori cím megítélését kitűzték. S akkor jött a fekete autó....  Nem! Nem! Nincs újraminősítés, nincs helye a disszertáció újbóli elfogadásának és megvédésének! Gellérd Imrének nincs semmi keresnivalója a Teológián! Még esélye sem volt a meghallgatásra - Izsák Vilmos erről is gondoskodott.

Még mielőtt a csalódás hatalmába kerítette volna, 1969 februárjában nem várt lehetőség nyílt meg előtte: megüresedett a marosvásárhelyi szószék.  ... A főgondnok később akkor is megakadályozta Imrét, amikor kolozsvári tanárrá való kinevezése esélyt kapott volna. ...  Mintha ismét a Gondviselés küldött volna  Imrének új reményt, kapaszkodót: az erdélyi unitárius egyház angliai ösztöndíj-lehetőséget kapott.  Imre napja felragyogni látszott, hisz ő volt akkor az egyház nagy ígérete, a briliáns agyú teológiai doktorandus. Hat nyelvet tudott ... Mintha csak neki találták volna a ki a külföldi ösztöndíjat.  ...Természetesen az egyházi főhatóság nem Gellérd Imrét választotta. ...

***

Múltak az évek, és a magány lett Imre legnagyobb kínja. ... amikor gyermekei meglátogatták, rögtön megszűnt álmatlansága és melankóliája. Valósággal kivirult az örömtől.  Gyermekeiért imádkozott és dolgozott. Andor korán kenyérkeresővé vált, Zizi orvosi tanulmányai sok anyagi áldozatot követeltek apjától is.  Aztán eljött az a nap, amikor az áldozat megtermette gyümölcsét. 1973-ban Zizi summa cum laude-val, országosan is az elsők között végezte el az orvosi egyetemet. ...

Zizi  és Andor mindegyre betoppantak apjukhoz, többnyire váratlanul. Sistergett a levegő a találkozás örömétől. Ilyenkor vacsorára "borsos csirkét" ettek puliszkával és reszelt almával. Ez volt Imre kedvenc ünnepi eledele. Ekkor került az asztalra rubinvörös meggy- vagy málnabora.  Mivel a hívek egymásnak adták a kilincset, és mert gyermekei látogatása mindig rövidre szabott volt, egy jó beszélgetésre gyakran kilopták magukat a Nyírségbe. ...

***

1974-ben Imre reménye még egyszer felcsillant, amikor ismét megüresedett a Kolozsvár-belvárosi szószék. Az egyházi központ határozott jelét adta annak, hogy nem őt akarták oda. ... 

Köztudott volt, hogy a lelkészi értekezleteken, amelyeken Imre igen aktívan vett részt mint előadó vagy hozzászóló, az egyházi központ egyes képviselői tüntető ellenszenvvel fogadták építő hozzászólásait, és többször volt kitéve a nyilvános megalázásnak. ...

"Képzeld, 27-én jött hozzám az Unitárius Világszövetség (IARF) főtitkára és a Püspök úr, az egész kolozsvári központ kíséretében. Éjjel-nappal tanulok, frissítem angol tudásomat. Fogadást adok! Mélyen eltársalgunk az amerikaiakkal, aztán elkísérem őket Vargyasra."  Belső száműzetésében az ilyen kiváltságos alkalom ritka volt. Gyülekezete pedig sehogy sem akart ébredni. ...

Még elég életerőt érzett magában, és rájött, hogy Szentmártonből el kell mennie. Különösen egy megalázó eset után, amikor az egyházi főhatóság utasította Szentmárton egyházközségét, hogy emelje fel Gellérd Imre fizetését, mert nagyon alatta volt annak, amire jogosult. De "a falu nem hozza a kepét, s fellázadás volt a fizetésemelés miatt. Legszívesebben azonnal áthelyezésemet kérném" - írta keserűen.

***

Szolgálati helyének megváltoztatása elsősorban szakmai szükséglet volt.   Éppen ez idő tájt megüresedett Torda lelkészi állása. A gyülekezet felkérte Gellérd Imrét, hogy pályázzon és ő igent mondott ... Soha sem derült fény az igazi történetre, és egyházszerte találgatják még ma is, hogy miért érkezett a bebumatkozó prédikálásra hívó távirat post festam? És hogy lehetett, hogy egy jóképű és jó kapcsolatokkal rendelkező lelkész Gellérd Imre-beszéddel (!) "nyerte el" Tordát?

A következő lehetőség - Sepsiszentgyörgy volt. ... népes gyülekezet hívta meg Gellérd Imrét lelkészének. ... Sepsiszentgyörgy visszautasítása dühvihart kavart fel a kolozsvári egyházi központban.  "Megoldódik-e már végre a Gellérd-probléma?"  Imre túl súlyosan nyomta a központ lelkiismeretét, dühítő volt a makacssága. Ha nem Kolozsvár, akkor nem kell! Miért kellett volna neki elfogadnia kompromisszumot - csak azért, hogy a vezetők lelkiismeret-furdalásán könnyítsen? Hiszen teljesen az egyház érdeke lett volna bevonni őt a teológiai oktatásba. Tudta ezt ő is, az egyház is. Imre azt hitte, hogy nem engedhetik meg maguknak, hogy végleg lemondjanak róla. Hát megengedték, és most le is akarták rázni magukról a vádoló életű Gellérd Imrét. Ő azonban tartozott saját méltóságának a kitartással.  ...

***

1977-78-ban nyílt még egyszer - és utoljára - alkalma Gellérd Imrének a Teológián tanítani - helyettesként. ... Egyévi helyettesítésről volt szó, és esélyesként Imre neve is felmerült. Nagy dilemmában őrlődött ekkoriban: "Nem vagyok hajlandó könyörögni egy helyettesítésért. Nem adom magam olcsón. Nekem teljes, egész és nyilvános katedra kell. Csak így tudom kifejteni képességeimet. Nem kilincselek... De ha mégis - mirabile dictu - a püspök úr úgy dönt, hogy engem hív meg, elvállalom. Addig meg éjjel nappal tanulok. Sokat éjszakázom, kimerült vagyok. De hátha... Úgy vágyom tanítani, hiszen most borsót hányok Szentmárton templomfalaira..."   Gellérd Imrét nem hívták meg ...

Imre belső száműzetésbe roskadt. ...

***

1979 nyarán Imre mégis rávette magát - vagy inkább Zizi vette rá? - egy budapesti látogatásra. ... Imre előtt megnyílt a világ Budapesten. ... Magyarországon hiába volt boldog és értelemmel telt minden perce, három hét múlva Imrére rájött a hazamehetnékje. 1979. július 30-án mintha menekülőben lett volna, úgy verekedte fel magát a zsúfolt, Budapestről Románia felé induló Orient Expresszre.  Hiába könyörgött Zizi, apjának nem volt maradása. Ezer okot sorolt fel, hogy miért kell Szentmártonba visszatérnie. Rettenetes hőség volt. és Zizi elszaladt apjának vizet vásárolni a pályaudvari bódéban.  Három perc sem volt az egész, de mire visszatért, Imrének hült helyét találta, s már csak a vonat utolsó kocsiját láthatta. Apját búcsú nélkül ragadta el a vonat, s ez Ziziben lidércnyomásos metaforává terebélyesedett.  ...

Levelezésük intenzívé vált, hetente kétszer is váltottak Zizivel levelet.  ... "Mindig bámultam azokat, akik képesek voltak következetesen kenyérrel dobni vissza a felénk dobott követ.  Én is ezt cselekedtem mindig életemben, s állítom, sosem fájt a kő, legalábbis szívem szerint nem.  Persze az más tál tészta, hogy emiatt korszerűtlen, mából kiesett lettem a világ szemében."

***

Egy barátja figyelmeztette Imrét: újból készülnek letartóztatni. A Securitate barátját környékezte meg, hogy vállalja a Júdás szerepét, de ő kereken visszautasította. nem fogja elárulni mentorát!  Még aznap, az éjszaka leple alatt felkereste Imrét, hogy figyelmeztesse a veszélyre. ... Imrét letaglózta a hír. ...

***

1979 karácsonya havas-ropogós, fehér karácsony volt. ... Karácsony elteltével Zizinek vissza kellett utaznia Budapestre... Apja bement Udvarhelyre elbúcsúzni. Nagy örömére Andor aznap korábban jött haza. Imre sört hozott, Judit is csatlakozott hozzájuk.  Boldog perceket töltöttek együtt. ...

***

Másnap Szilveszter napja volt.  Imrében sötét előérzet gomolygott. Ami aznap történt teljesen felkészületlenül érte.  ... "Megölöm a papot, megölöm!" ...

Imrét elemi erővel kerítette hatalmába a félelem. Az utóbbi hetek eseményei új összefüggéseikben tolakodtak emlékezetébe: Bogos inspektor megtámadta a lelkészi gyűlésen, ezután egy névtelen telefonáló letartóztatással fenyegette, és most saját falujában törtek életére - és éppen az ő neveltje!  Minden vonalon támadás tüzébe került - politikailag, erkölcsileg egyaránt.  Miután mindent elvett tőle az élet, ő pedig önmagát áldozta ennek a közösségnek, most becsületébe gázolnak, jó hírnevét akarják tönkretenni. Pánik uralkodott el rajta. ...

Senki sem nyitotta Imrére a papilak ajtaját. Pedig szilveszter este volt, s ilyenkor hagyományosan is köszöntötték egymást az emberek.  Imre pedig elviselhetetlenül egyedül volt. ...

***

Az  1980 Újévi istentiszteleten a szentmártoni templom szokatlanul megtelt.  Gellérd tiszteletes azonban nem ment fel a szószékre. Palásttal a vállán az úrasztala előtt állva mondta el prédikációját, miközben hangja mindegyre elcsuklott a feltűnő sírástól.  Aztán bejelentette lemondását.  Mivel súlyos erkölcsi rágalmak és testi támadás érte, képtelen már felmenni erre a szószékre - mondta. ... 

Aznap istentisztelet után nem is ebédelt, hanem azonnal Lókodba sietet, ahol őt igazán szerették. ... Lókodban tartott beszédében istenszolgálatának lényegét és végkövetkeztetését adta.  Elfelejtette azonban magával vinni magnetofonját. Mire az úrvacsora, majd a gondnokéknál eltöltött ünnepi ebéd véget ért, beesteledett, és nagyon hideg lett. A rövid utat rendszerint gyalog tette meg, most azonban gondnokát arra kérte, fogja be a lovát és vigye őt haza szánján.  "Még egyszer látni szeretném a Homoród völgyét" - szabadkozott. Aztán hozzátette: "Ha nem találnék többet visszajönni, adják a bérem a fiamnak".  Nem akarta dramatizálni a búcsút, de kétségbeesett S.O.S. jeleket adott le mindenfelé. Akaratlanul kicsúsztak ezek a száján, de senki sem hallotta meg. Senki nem kérdezte, mi bántja, hogyan lehetnénk a segítségére? Mintha az emberek lelke is megmérgesedett volna, akár a kezük. ...

Imre a szakadék szélére lépett, s már nem tudott elmenekülni az általa megindított lavina elől. Hazament hát jégvermébe, és beszedte az egész üveg Teperin gyógyszert, amelyet súlyosan depressziós kénosi unokatestvérének hozatott Zizivel.  Végbúcsúját gyermekeitől már előző este magnóra rögzítette.  ...

Udvarhelyre a kórházba szállították, eszméletlen volt, légzése periodikus volt. Este hat óra is elmúlt mire a sürgősségi osztályra került. ... Megmenteni nem tudták. ... 1980. január 3-a volt, Gellérd Imre hatvanadik születésnapja.

***