A Székelykeresztúri Unitárius Egyházkör utolsó párciálisa

 

 

A történelmi Székelykeresztúri Unitárius Egyházkör, utolsó párciálisát Pipén tartotta. A később bekövetkezett adminisztrációs forradalom az egyházkört felszabdalta. Több eklézsia más egyházkörbe került. Magát a székelykeresztúrit is összevonta az udvarhelyi egyházkörrel.

A közgyűlés dátuma, 1950, szeptember 4-re volt kitűzve. Ahhoz engedély is kellett. Ennek beszerzése gondot okozott. Pipe, Udvarhely vármegyén kívül esett (akkor Magyar Autonóm Tartomány), ahova a többi keresztúrköri egyházközség is tartozott. Kis-Küküllő vármegye faluja volt. A járási és megyei központoktól messze volt. Az engedélyt Erzsébetvárosról és Balázsfalváról kellett beszerezni. Végre ez is megtörtént.

A közebédhez az emberek disznót vágtak, az asszonyok főztek-sütöttek, az érkező vendégek előtt a falunak jó hírét akarták kelteni. A keblitanácsban listát készítettünk, melyik egyházközség küldötte, melyik pipei családhoz fog beszállni. Ez a család a vendégeket reggelivel fogja várni. Ilyen előkészületek után virradtunk fel az ünnepi napra.

Az egyházi Főhatóság képviseletében már előző nap megjött dr. Simén Dániel egyházi főjegyzőúr, kit megkértünk, sziveskedjék négy pipei gyermeket megkeresztelni. Előző este jött meg a csehétfalvi kántor, Deák Albert is. A Firtos aljáról, hegyen-völgyön át, egy egész nap gyalogolt, míg Pipére ért. Reggel korán, egymás után sorjáztak a Nyikó és Gagy menti szekerek a lelkészekkel és az egyházközségi küldöttekkel, akiket a falu végén várakozó ifjak igazítottak el szállásadójukhoz. Még a messzi Homoród-mentéről is elkarikázott kerékpárján a két jó barát, Nagy Feri Recsenyédről és Kelemen Imre Oklándról, kb. 60-70 km-t pedáloztak.

A közgyűlés tagjai mind együtt voltak, a kezdés ideje 9 óra is elmúlt már. De a legfőbbeknek, az elnökségnek, esperesnek, felügyelőgondnoknak, egyházköri jegyzőnek, magának az ünnepi szónoknak se híre, se pora. Dél felé járt már az idő, mikor végre, nagy későre az esperes úr vezetésével megérkeztek. Keresztúrról jövet rövidíteni akartak. Neki indultak a nagybuni erdőnek, mely a pipei ,,Tilalmas”-sal határos. Az erdő sűrűjében, egy keresztútnál rossz irányba, a hétúri határra tévedtek. Sok bolyongás után találtak rá a Nádasra vezető országútra. Nagy kerülő után érkeztek Pipére. Végre 12 órakor megszólaltak a harangok.

A közgyűlés megkezdődött. Szünetében lefolyt az istentisztelet. A pipei parciálisra jellemző, hogy az akkori idők három legékesebben szóló unitárius prédikátora szolgált:

-Ütő Lajos esperes, az elmúlt év eseményeit foglalta össze, egyházköri vonatkozásban.

-Az ünnepi szónok, Gellérd Imre, siménfalvi lelkész volt.

-Dr. Simén Dániel, az egyház második főembere, a teológia gyakorlati tanszékének professzora keresztelte a négy pipei gyermeket.

Istentisztelet után a gyűlés tovább folytatódott. Végeztével a vendégek a templom háta megetti cinteremben terített asztalok mellé ültek, a közebédet elfogyasztani. A pipei asszonyok főztjét jó ízűen fogyasztották, a pipei hegyek levét mérsékelten kóstolgatták.

A keresztúrköri parciálisoknak, egyházi vonatkozása mellett, paraliturgikus mozzanata is volt. Nem csak hivatalos egyházi esemény, hanem a szomszédos falvak értelmiségének és fiatalságának találkozási alkalma is egyúttal. S mint ilyen, természetesen bállal végződött. A hagyományos bál itt sem maradt el. Azon a régi törvény tiltása ellenére, a papok is táncolhattak. A fiatalabbja élt is a lehetőséggel. Maga az egyházköri jegyző, Ekárt Andor is a papnékat és a pipei asszonyokat megforgatta. Majd éjféltájban, mikor a kora őszi holdvilág felvillant, a vendégek szekerekre ültek, s kipihent lovaikkal hazafelé vágtattak, minket egy szép nap emlékével itt hagyván.

A parciális sikeres lefolyását a megyebíró gondoskodása s az általa vezetett  keblitanács hozzáállása biztosította